Megérni! Megélni! Megéri! – Mini Cooper Cabrio S

Akármit is hoz a divat, és az ebből következően az eredeti Minik formavilágában megjelenő „Maxik”, a forgalom, a profit és így a fennmaradás zálogát jelentik. A Mini viszont egy háromajtós álom, amely talán akkor teljesedik ki igazán, ha a tetejét is leválasztjuk róla. A legbrittebb német autó legújabb és talán legfeltűnőbb darabját, a Mini Cabriót teszteltük az elmúlt napokban. Habár a késő tavasz mostanában inkább kora őszbe hajlik, azért akadt néhány eső- és didergésmentes nap, amikor teljes fényében, azaz lehúzott tetővel próbálhattuk ki ezt a csodás járgányt.

Kevés szereplő maradt a kabriópiacon – és ennek nem az autógyártók az okai, hanem sajnos mi magunk. A vásárlók többsége lehetőség szerint nagyra nőtt, multifunkciós közlekedőedényre (SUV) vágyik, ami persze érthető: a minden-egyben koncepció sokkal gazdaságosabb, mint részfeladatokra külön járműveket fenntartani. Az pedig, hogy valaki nem pusztán A-ból B-be jutásra vesz autót, hanem az utazás öröméért, már egyre ritkább kiváltság. Így lett az eredmény az, hogy alig kapható négyüléses kabrió, és ha kompakt vagy kisebb méretet keresünk, akkor ez a szegmens szinte „minire” zsugorodik. A tömegmárkák szinte kivétel nélkül kivonultak ebből a kategóriából, így ha hosszasan keresgélünk, akkor sem találunk igazi kihívót a VW T-Roc Cabrioleten és talán a Fiat 500C-n kívül – utóbbi pedig még csak nem is teljes értékű kabrió. A BMW és a többi prémiumgyártó már csak felső-középkategóriás vagy annál nagyobb modelleket kínál négy üléses tetőnélküliként. Az árcédula meg... az már másik kávéház.

Attól persze, hogy valaminek szinte egyáltalán nincsen versenytársa, még nem borítékolható a siker. Sőt, akár azt is gondolhatnánk, hogy azzal van baj, aki egyedül megy szembe az autópályán. De szerencsére ez a mondás most nem állja meg a helyét. A Mini ugyanis nemcsak hiánypótló darab, nemcsak az egyetlen alternatíva – hanem egy döbbenetesen jól sikerült élményautó. És ennél a mondatnál a legfontosabb szó: maradt.

A Mini egy evolúciós márka. Minden egyes új modellben ott bujkál az a bizonyos klasszikus Mini-érzés. Őszintén szólva, voltak aggályaim a modellcsalád jövője kapcsán – a legutóbb próbált Mini Countryman például a maga nemében jól sikerült utódmodell, de a Mini-gének már olyan hígításon estek át benne, hogy az a bizonyos „Mini-öröm” érzés alig-alig sejlik fel. De szerencsére a Cabrio visszahozta ezt a hangulatot. Ugyanaz a gyermeki boldogság önti el az embert a kormánya mögött, mint a korábbi, előző generációs Minik esetében.

Mindemellett kívül-belül továbbfejlődött. A Union Jack, vagyis a brit zászló már szinte mindenhová felkerült: modern LED-es formában a hátsó lámpákra, sőt még a vászontetőre is jutott belőle. Imádtam ezeket a részleteket, csakúgy, mint a teljesen megújult első lámpatesteket, amelyek még távozáskor, érkezéskor is rád kacsintanak. A tesztautó színe ugyan nem a kínálat legrikítóbb darabja – inkább konzervatív –, de a 18 colos felnik és azok különleges mintázata kellemesen ellensúlyozza a Copper szürke fényezést.

A jól megszokott nyolcszögletű hűtőrács is ott virít az orrán, amelyre a tesztelt példányon egy szép vörös „S” betű is odakerült a jobb szélre – jelezve, hogy nem az alap 1,5 literes verzióról van szó, hanem az eggyel izmosabb, 204 lóerős, 300 Nm nyomatékkal bíró, 2 literes erőforrás duruzsol benne.

Úgy gondolom, több szempontból is ez a legideálisabb választás. A kisebb motorral ugyan már 11,7 millió forintos indulóárral elérhető, de a szűk 2 milliós felárért, tehát 13,5 millióért egy hengerrel többet és egy lényegesen jobb, 6,9 másodperces gyorsulást kapunk. Elvitathatatlan, hogy a motorizáltsági csúcsot jelentő John Cooper Works a legmenőbb – mind külső ismertetőjegyeiben, mind a további 27 lóerő miatt, amelyet ugyanebből a blokkól facsartak ki –, de én személy szerint úgy vélem: egy vászontetős modellnél ez már fölösleges túlzás.

A belső tér kifejezetten izgalmas. Mindenekelőtt a középen trónoló, hagyományos formájú, mégis modern megjelenésű 9,5 colos OLED kijelző miatt. Az izgalmat nem a mérete, nem is a szép felbontása és jól kezelhető szoftvere váltja ki, hanem az, hogy teljesen kör alakú. Ez az elem konkrétan szemcsapda, és talán el is tereli a figyelmet arról, hogy néhány környező rész – például a közvetlen alatta lévő kezelőkonzol – viszonylag gyenge műanyagból készült. Nem tragikus, de a Mini presztízséhez és az elődmodellek bőkezű krómozásához képest kicsit visszalépés.

Másfelől viszont nagyon cuki, ahogy slusszkulcs-szerűen kell elfordítani a műanyag kart, amivel a motort életre kelthetjük. Szintén ezen a konzolon találjuk a másik kart, amivel a vezetési üzemmódok (Experiences) között válogathatunk. Ezek nemcsak a motor karakterisztikáját, hanem a teljes hangulatot módosítják. Kiemelném közülük a Go-Kart módot, amely erőteljesebb motorhangot és dinamizmust ad a normál üzemmódhoz képest.

A műszerfal és az ajtók egyébként kifejezetten hangulatosak: szürke, szép textúrájú kárpit borítja őket. A hangulatvilágítás a kerek kijelző oldalából szép mintázatot fest ezekre a felületekre, amint lemegy a nap. A BMW-ktől megszokott duci kormány, kényelmes ülések és remek futómű garantálják a kiváló vezetési élményt. A tetőt 30 km/h-s sebességig húzhatjuk le. Különösen tetszett, hogy két ütemben nyitható: először csak napfénytetőnyi résnyire, majd ha tovább nyomjuk a gombot, teljesen eltűnik a csomagtartóban. Ez utóbbi egyébként alaphelyzetben 215, lehúzott tetővel 160 literes.

A tesztautó a legmagasabb felszereltségi szintet képviselte, benne olyan extrákkal, mint a masszázsfunkciós vezetőülés. A Harman Kardon hifi pedig szépen szólt. Hogy mindez megér-e 16,5 millió forintot? Sokan most furcsállni fogják, de szerintem igen. Egyrészt az alaptípushoz képest jókora adag extra került ebbe a járgányba – nyilván lehet élni néhány kiegészítő nélkül is, amivel pár milliót lefaraghatunk a listaárból. Másfelől, ha a kevés számú konkurens árához viszonyítjuk, akkor is arányosnak mondható.Az viszont egészen biztos: a Mini Cabrio nem való mindenkinek. Meg kell hozzá érni, és a megfelelő élethelyzet is kell hozzá. De ha ez mind összeáll… akkor fantasztikus élmények várnak.
Ha tehetném, nekem is kéne egy ilyen Mini.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.