Amiért szeretünk vezetni - MX-5 RF G184 Takumi

Talán sokakban merült fel már a kérdés, nem csak bennem, hogy vajon mi az, amiért szeretünk vezetni. Lehet kliséket mondani, hogy a haladás miatt, hogy leküzdhetünk általa távolságokat, elérhetünk sosem látott úticélokat. Ez mind-mind igaz, de maga a vezetés ennél sokkal többet jelent.

El tudom képzelni, hogy pár generáció múlva ezt a kérdést nem is fogja érteni az akkori olvasó. Amilyen natúr, semleges és persze tökéletes érzést hoznak az egyre digitalizálódó autók, amilyen mértékben kisegítenek minket a vezetéstámogató rendszerek, előbb-vagy utóbb maga a vezetés tényleg csak arról fog szólni, hogy biztonsággal, gyorsan, kedvező költségek mellett eljussunk A pontból B pontba. Hála Istennek és a Mazdának, vannak még olyan járművek, amelyek visszahozzák számunkra azt a régen elfelejtett valódi érzést, hogy „vezetési élmény”.

Az MX-5 nem úgy adja nekünk ezt az érzést, hogy tökéletes, minden szempontból makulátlan. Vannak hibái, például, hogy roppant picike, nincsen csomagtere, hogy a két olyan szempontot emeljem ki, amit első pillantásra észre lehet venni. Mégis olyan magával ragadó dolog a volánja mögé ülni, hogy kevés más autóban kapjuk meg ugyanezt.

184 lóerő, fantasztikus hang, közvetlen, direkt kormányzás egy kifejezetten jó futóművel. Most hirtelen első három-négy tulajdonságként ezt emelném ki, de mindegyik gondolat, fogalom mögött ennél sokkalta több van.

A Mazda MX-5, az amerikai piacon Miata néven fut, 1990-ben jelent meg. 2014 óta a negyedik generációnál tartunk (2018-ban ráncfelvarráson esett át) és kimondhatjuk, hogy kategóriájának legnépszerűbb autója. A kétüléses roadster sikere töretlen, hiszen mindent megkapunk tőle, amit egy ilyen autótól elvárhatunk.

A tesztelt modellben egy 2 literes 184 lóerős erőforrás működik, amely mindenféle túlzás nélkül mondható, hogy tökéletesen, fantasztikusan viszi az autót. Zajos? Igen, zajos. De ettől is csak fokozódik az élmény. A 6 sebességes manuális váltó precízen, jó elosztásban viszi át a teljesítményt az útra, amelynek a végeredménye az, hogy nem akarunk kiszállni a kocsiból. A lényeg, mintha motoroznánk, hogy hirtelen nem az úti cél, hanem az út lesz a fontos. Vágyni fogunk rá, hogy ez az út soha ne érjen véget. Mivel élmény autóról beszélünk, szerintem a fogyasztás kevésbé fontos adat, de egyébként ez is nagyon jó a kis roadsterben. A teszt időszaka alatt 7,1 literes fogyasztást mértünk vegyes használat mellett.

Ahogy említettem a kormányzás és a futómű a tökéletes felé hajlik. A hátsókerék meghajtású autó tényleg kitol minket a világból. Az érzést pedig fokozza, hogy az üléspozíció rendkívül közel van a hátsó tengelyhez. Jó roadsterhez híven a motorház, illetve az első tengely komolyan előrenyúlik az utastérhez képest. A kormányszög pedig olyan széles, hogy a jobbra vagy balra kitekert végállapotban simán látjuk a teljes gumi futófelületét. Ez pedig azt eredményezi, hogy bitang kis szögben fordul meg a Mazda. A gyorsulásra, a nyomatékra pedig kellőképpen jó jelzés, hogy kettes vagy hármas fokozatban is meg-megugrik a kerék, finom, nem bántó módon adva tudtunkra, hogy a kipörgés gátlónak bizony dolgoznia kellett.

Csomagtartó, hát az végül is van. Más tárolórekesz pedig alig-alig. A két első ülés között, a könyöklő mögött találunk még egy kis rekeszt, ahová a papírjaink, esetleg egy fél literes víz elfér. A tesztautóba kaptunk két kivehető pohártartót ugyan, de azt nem tudtam használni, mert akkor nem fért el a könyököm. De nem is lényeges, hogy több hely legyen. Ha a csomagtartót tekintjük bőröndnek, és plusz szatyorral, kofferrel nem foglaljuk el a helyet, akkor a 127 liter elég arra, hogy pár napra akár bele tudjunk pakolni. Nem éreztem hiányát, hogy nagyobbnak kellene lennie.

A Takumi, azaz a keménytetős változatot teszteltük, amelynek különlegessége, hogy kemény tetejét összehajtva képes azt elektromosan a csomagtérbe helyezni pár másodperc alatt. Fantasztikus, tökéletes, gyönyörű. Nem jutnak dicsérő szavakon kívül mások az eszembe. Imádni lehet minden percét a vele töltött időnek.

Sok autót vezetünk, számos szempontot mérlegelni lehet egy-egy teszt során. A Mazda MX-5 előnye leginkább az, hogy imádnivaló vezetni. Lefagyott számtalanszor az Apple CarPlay, a kihangosítója kritikán aluli, a menürendszer lassú és kicsit körülményes, de ezek olyan elenyésző apróságok, amelyek semmit, de semmit nem vesznek el abból, hogy az autó elképesztően cool.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.