Kharkovchanka - A szovjet antarktiszjáró

A jármű története 1958-ban indult és 2010-ben ért véget. Egy igazi "holdjáró" földünk egyik legzordabb területén.

A szovjetek kicsit később kezdték el az antarktiszi expedíciókat, mint a többi ország, ami érdekes, mivel a szovjetek mindig mindenben ott akartak és ott is voltak az elsők között. De végül nagy erőfeszítéssel több expediciót is indítottak 1956 és 57 közt, amrlynek célja bázispontok felállítása volt. Eleneinte tankokkal és egyéb harci géppel vetették magukat az ismeretlenbe. Az amerikaikkal ellentétben a szovjet mérnökök jobban ismerték az ilyesfajta terepviszonyokat, így a gumikerekkel ellentétben a lánctalpasokra esküdtek. Összesen öt ilyen gépet építettek és szállítottak az Antarktiszra 1958 végén.

A szovjet mérnököknek egy olyasféle terepjárót kellett megalkotniuk, amely képes volt akár -70 Celsius fok alatt is működni, nagy távolságokat megtenni hóban és jégen, továbbá ideiglenes otthont biztosított a tudósoknak. Így született meg a szovjet terepjáró Kharkovchanka azaz "Kharkovi nő" aki megteremtette az élet alapfeltételeit. A Kharkovchanka volt a szovjet válasz az amerikai antarktiszjáróra, amelyet az 1930-as évek végén terveztek. A szovjet gép egy nehéztüzérségi vontatóra épült, amely a T-54 harckocsi alvázán és hajtásrendszerén alapult és 70 tonna súlyú rakomány vontatására is képes volt.

Nem kis járművet alkottak a szovjet mérnökök, mivel hossza 8,5 m, szélessége 3,5 m, magassága pedig 4 m-esre sikerült. Belül 28 négyzetméteres, amiely nagyjából egy kis garzonlakásnak felel meg. Lényegében véve egy lánctalpakon guruló házat alkottak. Belül minden volt, amely a hosszú utazáshoz és túléléshez szükséges: vezérlőszekció a vezető és a navigátor számára, műhely, kis konyha, hatszemélyes hálószoba, WC, étkező és előszoba. Átlagsebessége 5-11 km/h közt mozgott.

A Kharkovchankak csaknem 20 éven át szolgáltak az Antarktiszon, és segítségükkel összekötötték a kontinensen épült hat állomásukat. 1975-ben született meg a korszerűbb Kharkovchanka-2. Ma ezeket használják a az expedíciókra. A Kharkovchanka-3 terve is felmerült az 1980-as években, de a szovjet bukás miatt ez sohasem valósult meg.

Ezekkel a gépekkel a szovjetek olyan helyekre jutottak el, ahová ember addig még soha és lehet azóta sem járt. Pont úgy, mint az űrkutatás, az antarktiszon lévő kutatások is hasonló figyelmet érdemelnének, mivel ott is sokszor emberfeletti munka zajlik/zajlott.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Nyúl Benjamin

Kiskorom óta a különféle járművek bűvöletében élek, a kétkerekűektől a repülőgépekig, minden, amit motor hajt. A sors szerencsére úgy hozta, hogy gyerekkorom és pályafutásom kezdete óta kamionok közt élek és mozgok. Szeretnék minél több új dolgot megismerni és megismertetni veletek, valamint szeretném közelebb hozni hozzátok ezt az életérzést és szenvedélyt.