A BMW palettáján egyre inkább jelennek meg az alternatív hajtáslánccal rendelkező modellek, számtalan plug-in hybrid vagy éppen teljesen elektromos típusok. Természetesen nincsen vége a folyamatnak, talán valahol a közepén járunk, de az ikonikus BMW, a 3-as Touring immáron elérhető plug-in hybrid változatban. Ezt teszteltük.

2020 januárban járt már nálunk kombi 3-as, méghozzá a 330d, melynek tesztje itt olvasható. A szintén összkerék meghajtású 330e viszont motorikusan és ebből következően néhány más paraméterében különbözik a dízelmotoros testvérétől. De leginkább a funkciójában, hiszen teljesen más felhasználási körülményekre alkalmas ezáltal az autó.

Maradt természetesen a kemény, sportos futómű és vezetési élmény, továbbá az összetéveszthetetlen BMW hangulat. A prémium minőség pedig garantáltan érezhető a felhasznált anyagok, összeszerelési minőség és a minden apró részletre kiterjedő design terén.

Tesztautónk konfigurációja egy kimondottan lenyűgöző szín és beltér kombináció volt. A fényképek nehezen adják vissza a pontos valóságot, de az elsőre matt szürkének tűnő fényezés valójában egy különleges metál szín. A napsütésben csodálatosan mutat. A beltér világos bőr borítása pedig ezzel remekül harmonizál. A sportos vonalvezetést pedig megkoronázzák a 19” -es BMW Individual alukerekek mögül előbukkanó kékre festett féknyergek. Az autóval töltött pár nap alatt irigykedő vagy éppen elismerő pillantások kísértek, amely manapság egy kombi autó esetében nem megszokott. A BMW-től szimpatikus, hogy szembe megy a divattal és nemcsak az SUV-kba szereli a legújabb erőforrásokat.

A plug-in hybrid hajtásról egy kétliteres 184 lóerős benzin, valamint egy villanymotor gondoskodik. Összes teljesítményük 252 lóerő, melyet a Sport üzemmódban további 40 lóerővel fejelhetünk meg egy rövidke időre. Az akkumulátorok elsősorban a csomagtérben, egészen pontosan alatta helyezkednek el, éppen ezért a legnagyobb kompromisszumot a csomagtér űrtartalmánál kell elszenvednünk a zöldebb közlekedésért cserébe. 90 literrel rövidült meg ezáltal a csomagtartó, amely így 410 literes. Egyáltalán nem kevés, maximum kombi viszonylatban. Szintén jó pont, hogy megmaradt egy kis tároló a padlószint alatt a kábeleknek, valamint kapunk egy olyan kábeltartó táskát is, amely pont a kerékjárat melletti űrt tölti ki a csomagtartóban, így kulturáltan el tudjuk pakolni a zsinórokat, ha éppen arra vetemedünk, hogy máshol töltjük az autót és nem otthon.

A töltés egyébként mindenféle szempontból a kritikus pontja a plug-in hybrid hajtású autóknak, de különösen a 330e -nek.
Hogy nagy általánossággal kezdjem a sort, meglátásom szerint kb. sz@t sem ér a plug-in, ha nem töltjük rendszeresen. Bár a tesztalanyunk a 184 lóerővel is szépen megy és működik, de ehhez az érzéshez elegendő a 320i Touringot választani, potom 4 millió forinttal olcsóbban. Igaz, ahhoz nem rendelhető összkerék hajtás, de ennyi pénzt biztosan nem ér csak ez az opció. A plug-in hybrid egy előszoba a villanyautózás felé, amelynél nem kell számos kompromisszumot kötni. De akkor éri meg, akkor válik teljessé az egész, ha folyamatosan gondoskodni tudunk arról, hogy töltött állapotban legyen az akkumulátor. A 330e -ben 12kW (nettó 10,4kW) feszültség képes meglapulni, amivel én nagyjából 40 kilométert tudtam megtenni. Lehet, ha jobban figyelek és nem használom a gázpedált úgy, ahogyan, ennél akár 10-zel is többet meg lehetett volna tenni.

Ez egyébként a csapda része, hiszen van egy baromi jó autó, ami úgy képes gyorsulni, mint a villám, ha minden eszköz adott, de vissza kell fogni magunkat a környezetvédelem és a szuperolcsó kilométerek miatt. Na mindegy, legyen ez annak a baja, akinek ilyen szép autója van.
Visszatérve a hybridségre, akkor vegyünk ilyet, ha tényleg akarjuk/tudjuk vállalni a napi vagy akár a napi többszöri töltéssel járó macerát.
Bár nem kizárólag Magyarországnak lett tervezve ez a kocsi, mint ahogyan egyik sem, de a hazai problémakör másik része, hogy jellemzően céges vásárlásokból áll az új gépjármű eladás. A 330e pedig nagyon-nagyon ideális és vágyott céges autó lehet. A kérdés pedig ez esetben az, hogy alkalmazottként, céges benzinkártyával a zsebemben, akarok-e otthon saját áramból „tankolni” egy céges autóba, amikor megúszhatom ezt ingyen? Legyen ez egy költői kérdés, mindenki maga döntse el a választ.
Az viszont biztos, hogy a BMW 330e egyetlen komoly baja a töltés. Nem is értem őszintén szólva, hogy az innovációról ennyire híres márka, hogyan képes és miért ennyire gyenge invertert tenni ebbe a csodálatosan gyönyörű és ultrafanatsztikusan menő kocsiba. Bár tény, hogy otthon, éjszaka, valójában mindegy, hogy 2 vagy 6 óra alatt tölt fel az akkumulátor, de ebben az autóban az utóbbi igaz. Szerintem utcán teljesen fölösleges plug-in hybridet tölteni, de ha így teszünk, akkor arra fél-1 órát szánunk, nem pedig 3-at, amelyre nagyságrendileg szükség van ebben az esetben is.
A fogyasztás nagy mértékben függ tehát attól, hogy milyen távolságokra, milyen útszakaszon használjuk a kocsit. Nálam 4,3-at fogyasztott, ha ingáztam és az átlagos napi 100-120 kilométeremből, amit meg szoktam tenni az elektromos részt kihasználtam. Ha autópályán megyünk, aksi nélkül, akkor 8,5-9 között fogyaszt.

A 330d és 330e között tehát nem az ár a döntő, mert az minimális különbség. A döntési szempont csakis a funkcionalitás legyen. Ha hosszú autópályás szakaszokon járunk és az autóval megtett távolság hosszabb, mint a város egyik végéből a másik, akkor nem vagyok benne biztos, hogy a plug-in hybrid jó választás lesz, mert csak rendszámában lesz zöld. Abban az esetben viszont, ha sokat járunk városban, van otthoni töltési lehetőség és nem szeretnénk külön autót a hétvégi kiránduláshoz, akkor minden szempontból a 330e a nyerő.

• bmw 330 plug-in hybrid teszt bmw 330e touring teszt bmw 330e xDrive teszt bmw e330 2021 teszt bmw touring PHEV teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!