Szürke időben sem szürkül az időbe
A lehető legklasszabb autót kaptam életem első tesztelésére, mellyel a tesztvezetésből már az első kilométereket követően jóval inkább élményautózássá vált.
Ralimániásként nem kell a szomszédba mennem az Abarth márka bemutatásáért, hisz a benzingőzzel együtt szívhattam magamba a skorpiós márka történetét. Bár napjainkban kissé háttérbe szorult számukra a ralizás (a 124-es egyébként most is megy az EB versenyein), a sportos múltat ha akarnák se tudnák letagadni! Erre pedig kívül-belül is nagy hangsúlyt fektetnek.
A múlt hétvégén a Fiat 500 “férfi verzióját”, az Abarth 595-öt hajthattam és bár őszintén szólva sosem játszottam el a gondolattal, hogy egyszer valaha is szeretnék egy ilyen autót, azért ha módomban állna, biztosan rámennék a kis méregzsákra!
A technikai adatokat gyorsan tudjuk is le az elején, hogy minél hamarabb foglalkozhassunk a lényeggel: 1.4-es turbós, 165 lóerő, 7.3-as 0-100 és papíron 220 kilométer/órás végsebesség. Kívülről egy rakás skorpió embléma (még a benzintank sapkáján is), mellé az 595-ös jel és a 70. évfordulóra emlékeztető plakettek mindkét oldalon.
A matt szürke fényezés még a legelszomorítóbb esős időben sem unalmas, kifejezetten jól áll az Abarthnak. A lámpák mellett némi plusz színt a sárga féknyergek adnak a látványhoz, bár ahogy a matt szürke szín, ezek sem tartoznak a szériafelszereltséghez.
A kötelező körök után jöjjenek a tapasztalatok, hiszen mi másért is ülnénk ilyen autókba, ha nem azért, hogy alaposan kipróbálhassuk őket! A gyárilag beszerelt Tourismo szett részei (acél sport pedálok és lábtartó) sokat dobnak a kocsi hangulatán és még egy lapáttal rádobnak arra a sportos érzésre, melyet már maga az autó megjelenése is sugall számunkra. Ennél jobban már csak akkor hisszük el az Abarth sportosságát, mikor elfordítjuk benne az indítókulcsot. Kifejezetten jól szól, a krómozott dupla kipufogóvég pedig nagyon jól mutat diffúzor két szélén.
Bár azalatt a rövid idő alatt, míg vezethettem, őszintén szólva számomra kevés volt az a hang, amit a beltérben tapasztaltam, kívülről nézve és hallgatva azonban nagyon meggyőzően szól a kis 595-ös. Elsőre nem tűnt túl szimpatikusnak a váltó “furgonos” elhelyezése, menet közben azonban végig pont kézre esett, kényelmes volt a használata és rövid idő alatt még a szemem is hozzászokott a látványához. A multifunkciós bőrkormány azonban túlságosan nagynak hatott, mögötte az indexkart alig lehetett tőle elérni. Bár lehet csak nekem van kicsi kezem, a túl nagy mobiltelefonokat sem szeretem. A kijelző teljes egészében digitális, mellette bal kézre egy külön kijelzőn követhetjük a turbónyomás mértékét.
Bár nem volt túl pénztárcabarát, az 595 vezetése alatt szinte végig a sportmódban használtam a tesztautót. Nagy örömömre szolgált, hogy így sokkal feszesebbé vált a kormányzás, szinte gokartként lehetett cikázni vele az autók között. A gokart érzést még tovább erősíthette bennem a kifejezetten kemény futómű, amely bár a forgalomlassító küszöböket (értsd fekvőrendőr) nem igazán szívlelte, az én igényeimnek tökéletesen megfelelt. A Garrett turbófeltöltő is alaposan tette a dolgát, nem kevés pluszt nyújtva röpítette ki a kicsi kocsit egy-egy piros lámpánál megállást követően. Ennek köszönhetően nem is nagyon tudtam 8 liter alatti fogyasztást összehozni, de őszintén szólva egy ilyen autónak csak így van igazán értelme, ha ki is használjuk a benne rejlő lehetőségeket.
Az Abarth egyetlen fájó pontja - a visszaadását leszámítva - talán az ára lehet. A bruttó eladási ára (áfával, regadóval együtt) 7 millió forint környékén mozog, a nálam lévő autó extráival (matt szürke fényezés, Beats hifi, xenon, első KONI felfüggesztés, sárga féknyergek) együtt azonban már 8 millió feletti összeget jelent. Nem kevés pénz, de ez a kicsi kocsi sem kevés élményt nyújt majd leendő gazdájának.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
