Pickup Forrmadalom - Mitsubishi L200
-
Szőnyi Zoltán
- december 15, 2019
- Komment
Négy év telt el csupán az előző generáció megjelenése óta, de a Mitsubishi valószínűleg megelégelte a sokad hegedűs szerepét a pickup piacon és jogosan követeli vissza az őt megillető helyét.
A Mitsubishi klasszikus pickup-ot készít abban a tekintetben, hogy a fő hangsúlyt a munkaeszköz mivoltára helyezi az autónak. Ennek ékes bizonyítéka a hátul lévő laprugó. A pickup piac azért különleges, mert egy olyan járműről beszélünk, mely tökéletes járműve mindenkinek, aki például a mezőgazdaságban tevékenykedik, terepen dolgozik, terhet szállít, vagy éppen vontat. Másik funkciója pedig a különleges image-e, amely miatt egyre többen választják ezt az autótípust. Utóbbi emberek elvétve mennek terepre, nagyon ritkán pakolják tele a platót és eszükbe sem jut, hogy vonóhorgot tegyenek rá. Utóbbi vásárló a kényelmet helyezi előtérbe, éppen ezért a jóval komfortosabb, ám teherbírás szempontjából gyengébb hátsó spirálrugós megoldást részesíti előnyben és természetesen a másik fontos szempontot a vásárlási döntéseinél a forma jelenti.
A pickupot gyártó cégek számára a „divat pickup” vásárlók jelentik a növekedés motorját. Emiatt vannak bődületes eladási számok az amerikai kontinensen, és ezért növekszik ilyen intenzíven Európában is az eladás.
A Mitsubishi ezzel a szériával két legyet kíván egyszerre lecsapni. Használhatóság szempontjából megmaradt az munkaeszköz jellegnél, formában pedig komolyat lépett előre. Azt nyugodtan ki lehet mondani, hogy az előző L200 formavilága nem passzolt a kontinensünk ízlésvilágához. Túlságosan ázsiai volt a vonalvezetés, aminek súlyos következménye lett. Nemcsak a Forddal, vagy a Toyotával szemben vannak jelentős elmaradásai az eladások területén, hanem a presztízs szempontjából lényegesen gyengébb márkákhoz képest is.
Fontosnak tartom ezen a ponton, hogy visszatekintsünk kicsit a modell fejlődési útjára, mielőtt az új L200-ról beszélnénk. A harmadik generációs L200-at szeretném itt kiemelni, mivel ez a modell egy igazi sikertörténet volt a gyár számára. Magyarországon gyakorlatilag ez a széria alapozta meg a pickup piacot. Azon kívül, hogy kiváló formaterve volt az autónak, jó minőségével és felhasználhatóságával hódított egy olyan időszakban, 1995-ben, amikor a mezőgazdaság megújulása zajlott. Nem volt csoda, hogy rengeteget adtak el belőle. A minőségre pedig ékes bizonyíték, hogy a mai napig találkozunk ezekkel a jellegzetes kétszínű fényezéssel készült autókkal az utakon.
Ezt követte az úgynevezett gömbölyű L200. Nagyot lépett előre komfortban ezzel a járművel a Mitsubishi. Sajnos a plató hossza az EU szabályozásnak nem felelt meg, hozzá kellett nyúlni a designhoz, ami nem segített.
Az említett távol - keleti forma abszolút nem volt sikeres itthon. A gyenge értékesítési darabszámok nem a minőség ésnem a beltartalom miatt voltak, ez szinte egészen biztos. Egyszerűen nem volt kellőképpen „menő” a formája. A vontatási képességével egész biztos nem lehetett probléma, csakúgy, mint a terhelhetőségével, hiszen 1 tonnánál valamivel több az utóbbi, és 3,1 tonna az előbbi.
Nekem tetszik az új L200 koncepció. Gyakorlatilag minden megmaradt vagy tovább fejlődött az előző szériából, ami jó volt és mindent komplett lecseréltek, ami technikai vagy egyéb okból szükséges volt.
A belső tér gyakorlatilag ugyanaz, mint az előző modell esetében. Természetesen kiegészülve jó pár kényelmi extrával. Ilyenek például az USB kimenetek, a telefon kitükrözésének lehetősége vagy a fűthető kormány.
Számos biztonsági extrával bővült az L200. Lejtmenet asszisztens, ütközés hatását mérséklő rendszer, sőt a magasabb felszereltséggel rendelkező modellekbe, mint a Mi tesztautónk, volt ultrahangos koccanáselkerülő rendszer is.
Megmaradt az autóban a kormány bal oldalán elhelyezett Start-Stop gomb. Ez elsőre szokatlan lehet mindenkinek, aki nem egy LeMans-i sportautóból vagy egy Ladából ül ebbe az autóba, de egy-két nap után már nem jelent problémát, inkább különlegessé teszi az autót. Sportautónak az L200-at nem nevezném, de a vadonatúj 2.2 dízel 150LE-s erőforrás meglepően jól bánik a hatalmas karosszériával. Én nem éreztem gyengébbnek, erőtlenebbnek, mint az elődjét, ami 200cm3-rel nagyobb volt. Nagyon erős az új motor és hamar leadja a nyomatékmaximumot. Talán annyi, hogy én kicsit zajosnak érzetem 130-as tempónál, de ez sem volt kellemetlen. Az új L200, új automata váltót is kapott, ami immáron 6 sebességes. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy most már a 100% -os differenciálzár az alapfelszereltség része. Az egyes vezetési funkciókat, mint korábban is, a váltó melletti tekerő segítségével állíthatjuk. Ugyancsak változatlan maradt (hiszen úgy volt jó, ahogy volt), az első és a hátsó terepszöge az új L200-nak. Ki kell emelnem ezen a ponton még az autó fordulókörét, ami a kategória legjobbja.
Végül, de messze nem utolsó sorban a változás leglátványosabb és legfontosabb része a külső. Nagyon robosztus, feltűnő és erőteljes a Mitsubishi új arca. Azt, hogy unalmas, vagy keleties hangulatú immáron semmiképpen nem lehet rámondani. Nem látok a jövőbe, hogy általánosan milyen lesz a fogadtatása, de ha magamból indulok ki, akkor egyértelműen pozitív az irány. Az autó 10cm-rel lett hosszabb elődjénél, de ez a látványosan kiugró első és hátsó elemeknek köszönhető.
A magasabb felszereltség esetén nagyobbak, 18”-osak az alukerekek, amitől még látványosabb, brutálisabb a megjelenés.
Azt hiszem a Mitsubishi beletett apait-anyait ebbe a járműbe. Szüksége is van rá, hiszen a jelenlegi modellpalettájának zászlóshajójáról beszélünk. Az elmúlt években megtépázott, korábban fényesen csillogó gyémántok újratündöklésének ez a pickup egy fontos pillére. A sok-sok pozitív irányú változásért szinte változatlan árat kérnek a kereskedők. Így az L200 határozottan versenyképes áron kapható. De ahogy a cikk elején említettem a pickup manapság egy divateszköz is. Így az ár mellett nagyon fontos a külső megjelenés, és a presztízs. Szerintem ezekre mind-mind odafigyeltek.
A magam részéről szurkolok, hogy sikert érjenek el.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
