Nemcsak a húszéveseké a világ – Suzuki Jimny újratöltve

Nagyon kevés alkalommal fordul elő, hogy visszamegyünk az importőrhöz, és a „légyszi-légyszi adjátok még oda nekünk ezt a kocsit” mondatot kimondjuk. Szám szerint eddig egyszer fordult elő, méghozzá a Suzuki Jimny esetében. Nem fényűző és nem is attól lopja be magát a szívedbe, hogy tele van extrával. Egyszerűen csak visszahoz valamit, amely a mai autógyártásból már kiveszett.

Mondhatnám azt, hogy olyan vezetni, mint régen a kocka Ladát, de ez így nem lenne igaz. Szerintem (és most sokan fognak utálni ezért), a kockaladát szar vezetni. Persze megszokod, egyedi és érdekes. De úgy érdekes, mint amikor egy nőre mondjuk, aki csúnya. De a Jimny más, egyáltalán nem rossz vezetni, sőt valami olyan huncut játékosság van benne, amitől azonnal megszereted. A rövid tengelytáv miatt kicsit dodzsemes érzés, annyi különbséggel, hogy átmegy mindenen. Azt tudja, mint bármelyik nagytestvére.

A terepjáró építés klasszikus vonulatához tartozik. Létravázas felépítés, merev tengelyekkel, kapcsolható összkerékhajtással és differenciálzárral. A Jimny, mint az egyszeri kistestvér, mindent tud, amit a bátyjai tudnak, csak még nem nőtt nagyra. És sajnos nem is fog, köszönhetően az EU szabályozásnak, amely a károsanyag kibocsájtási normák miatt egyszerűen kinyírta a Jimnyt. Új motor kellene bele, de a Suzuki úgy döntött, hogy ez a piac, ez a volumen nem érdemel új, modernebb motort. Lehet túl sokkal emelte volna az amúgy sem olcsó kisautó árát és egyszerűen nem jött ki a matek. Requiescat in pace, nyugodjon békében. De még a temetése előtt muszáj volt újra menni vele egy nagyobb kört.

Annyira szerencsések voltunk, hogy nemcsak, hogy megkaptuk a Jimnyt újra, hanem az előző sötétzöld Jimny után, amely inkább egy alaptípus volt, sikerült megkaparintani egy lényegesen jobban felszerelt, automata váltós változatot. Így komoly összehasonlítási alapunk is lett azonnal.

Függetlenül a felszereltségbéli különbségtől, amelynek része volt a fokozatmentes (CVT) automata váltó, LED-es igazán menő foncsor nélküli első világítótestek, könnyűfém keréktárcsák, fényes feketére fényezett tető és a többi Suzukiból jól ismert érintőképernyős középkonzol navigációval, a Jimny ugyanazt hozza, mint a gyengébben felszerelt társa. Vezetési élményt, kiváló terepes képességet és egy eszméletlen szemcsapdát. Naponta többen jöttek oda hozzánk az utcán most is, hogy dicsérő szavakat, kérdéseket tegyenek fel az autóról. A szögletes vonalai, akárhogy is próbálom hangsúlyozni, hogy vérbeli terepjáróról van szó, egyszerűen cukik. De nem úgy, mint valami buta csajos autó, egyszerűen, mint egy vagány kisgyerek, aki óriási pacsit ad neked, ha megdicséred, hogy nagyot tudott rúgni a labdába. A kisgyerek pedig felnő, és valószínűleg olyan nagy terepjáró lesz belőle, mint a képeken szereplő Nissan Patrol. Igazából szerezhettünk volna egy Mercedes G osztályt is ehhez a fotózáshoz, hiszen arra talán formailag is jobban hasonlít, de tudásában, felépítésében a Patrol is ugyanaz, nagyban.

Az esetek 99%-ban én olyan autót szoktam választani, amelyben rengeteg a kütyü, különböző vezetést támogató funkció és a lehető legkényelmesebb mindenféle módon állítható ülések vannak. A Jimny viszont átírja a megszokott receptet. Úgy érzem ez az a kocsi, amiből nem hiányzik az CVT váltó és nagyobb élményt ad, ha saját magunk válthatunk. Egyrészt igazán jó volt az alapváltozat manuális váltója, másrészt ez egy hobby (játék) autó. Ha pedig játszunk, akkor játszunk minden hangszeren, így a kézi váltó is elengedhetetlen. A többi extra sem hiányozna, ha magamnak készülnék venni egy ilyen autót. Sokkal jobb, ha puritán.

Ami viszont zseniális volt, az a gyári reflektor, amely a csomagtartóban - már ha azt a pindurka nyílást, amely a hátsó üléssor mögött maradt annak lehet nevezni - kapott helyet. Szivargyújtóról lehet működtetni és a hátoldalán lévő bazi nagy mágnessel az autó bármely pontjára felhelyezhető.

Szintén tetszett az, hogy a csomagtartó és a második üléssor háttámlája műanyag borítást kapott, így, ha lehajtásra kerül, akkor tökéletesen takarítható. Márpedig azt javaslom, hogy mindenki úgy számoljon, hogy a Jimny igazából 2 személyes autó. Lehajtott ülések esetén ugyanis nem csak képletes a csomagtér és még büntetni sem kell senkit, aki a második sorban kapna csak helyet. Ott ugyanis gyakorlatilag nincsen lábtér és egyáltalán férőhely. Kétszemélyes autóként viszont teljesértékű minden szempontból.

Jimnyvel menni egyszóval csodálatos élmény. Nagyon közvetlen, rendkívül direkt visszajelzéseket ad az útról, amely bárhol lehet ezen a planétán. Városban és városon kívül is rengeteg az előnye, hogy kicsi, keskeny és abszolút fordulékony. Imádnivaló. Szóval éppen indokon gondolkozom, hogy miért lesz szükség egy harmadik Jimny tesztre is….

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.