Nagy autó - kis testben: a Peugeot 106 története
Húsz évvel ezelőtt ért véget egy korszak – pontosabban egy korszakalkotó modell gyártása – a Peugeot-nál. A 106-os több mint tíz éven át tartotta fogva az európai kisautó-vásárlók szívét, karaktere pedig még ugyanannyi ideig határozta meg a márka arculatát.
Az 1990-es évek Európájában fénykorukat élték a kisautók. A márkák egymásra licitálva mutatták be modern típusaikat: némelyek formabontó tojásként vagy csonkolt hasábformaként nyűgözték le a fiatalokat, mások csinos, lekerekített idomokkal játszották ki a cukiság ütőkártyát.
A Peugeot azonban egy merőben szokatlan irányt választott 1991-ben. Ahelyett, hogy a bestseller Peugeot 205 vagy az Év Európai Autójának (1988) megválasztott Peugeot 405 által kijelölt irányba terelte volna a Peugeot 104 utódjának szánt Peugeot 106-ost, rövid időutazásra küldte formatervezőit. Ők pedig munkához láttak: megőrizték a komolyságot adó, egyenes vonalakat, a tetőoszlopoktól kezdve a fényszórókig, ám gyengéd lekerekítésekkel, finoman levágott sarkokkal tették elegánsabbá, kifinomultabbá a formát.
Ez a formanyelv nem csak Európa-szerte volt újszerű, de a Peugeot palettáján is hiába kerestünk volna rá példát, legalábbis egy-két évvel későbbig, amikor megjelent a Peugeot 806, a 309, a 406 majd a 206, egytől-egyig a 106-os tökéletesített, nagyobb méretű átiratai…
Merész és érthetetlen volt ez a stratégia, a Peugeot azonban pontosan tudta, mit csinál. A hetvenes években bemutatott Peugeot 104, illetve a nyolcvanas évek végétől a márka legkisebb típusának számító Peugeot 205 egyaránt mérföldkőnek számítottak a márka és általában az európai automobilizmus történetében, ezek a hagyományok pedig arra kötelezték az autógyártót, hogy innovatív, mértékadó kisautóval rukkoljon elő.
A 106 rövidebb, de szélesebb és magasabb volt a 205-ösnél, így 3,6 méter alatt maradó (1996-tól azt valamivel meghaladó) hossza ellenére a maga korában tágasnak számított. Robusztus szerkezete és remekül hangolt futóműve egyszerre tette kényelmessé és pontosan vezethetővé; az 1996-os modellfrissítés után pedig olyan modern biztonsági funkciók jelentek meg a fedélzeten, mint a blokkolásgátló vagy a légzsák.
A soros négyhengeres TU benzin- és dízelmotorokról ekkorra már mindenki tudta, hogy hosszú életű, strapabíró jószágok, az viszont csak jóval később derült ki, hogy a sebességváltók és a belső tér szerelvényei is hosszabb életűnek bizonyultak annál, amit az ekkoriban gyártott kisautók nyújtottak – a korabeli vásárlók kis túlzással prémiumterméket kaptak a pénzükért.
Ehhez a 106-os rendkívül változatos modellpalettája is hozzájárult. Egymás után jelentek meg a különleges kivitelű, korlátozott példányszámban gyártott kivitelek.
Jó bornak is kell a cégér: a Peugeot másfél tucatnyi limitált kiadással tartotta folyamatosan reflektorfényben a 106-ost. Ennél is többet tettek a modell legendává emelkedéséért a sportváltozatok: a gyártás második évében színre lépő 106 XSI, az egy évvel később debütáló 106 Rallye, majd a modellfrissítés évében érkező 106 S16.
Ezek a remekül hangolt, élvezetesen vezethető, optimálisan motorizált sportvariánsok ma keresett és megbecsült gyűjtői darabok, ahogy a ráncfelvarrást követően bemutatott 106 Maxi is.
Egészen más irányt képviselt az 1995-ben bemutatott 106 Electrique, amelyet a maga korában modernnek számító, példa nélküli álló akkumulátoros elektromos hajtáslánccal szereltek fel. A Peugeot komoly reményeket fűzött a 27 lóerős, 90 km/óra végsebességű modellhez, és bár a 100 km hatótávolságú villanyautó valóban kelendőbbnek bizonyult bármely kortársánál, a végül néhány ezer darab eladott példány azt jelentette, hogy a 106 Electrique technológiai mérföldkő volt ugyan, de nem tekinthették üzleti sikernek.
Mindenesetre a modell elhelyezte a márkát az elektromobilitás térképén, előkészítve a terepet a Peugeot iOnnak, majd napjaink egyik legkeresettebb emissziómentes kisautójának, a Peugeot e-208-asnak.
A Peugeot 106 sikertörténete 12 év és 2,8 millió eladott autó után, 2003-ban ért véget. A modell megismételhetetlennek bizonyult, közvetlen utódja a Peugeot 107 csak évekkel később, kooperációs gyártásban jelenhetett meg, sokkal lényegretörőbb műszaki tartalommal és kivitelezésben. A Peugeot 106 kifutásával a „mini” kategória fénykora is tovatűnt, az egyre szigorodó biztonsági és környezetvédelmi előírások közepette az ezredforduló után egyre kevésbé rentábilis új modelleket fejleszteni és gyártani a legkisebb személyautó kategóriában.
ILLUSZTRÁCIÓK: Wheelsage.org
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
