Egynél jobb a kettő – Volvo S60 B3 és T5
-
Szőnyi Zoltán
- június 12, 2021
- Komment
Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem és vannak, akik szerint a Volvo teljes jogú tagja annak a körnek, amit presztízs autónak hívunk. A harmadik generációs Volvo S60 egyértelmű és megcáfolhatatlan választ ad a kétkedőknek és jogosan követeli a méltó helyét az Audik, BMW-k, Lexusok és Mercedesek között. A minőségen kívül, ami itt már az alap, a belépő szint rendkívül fontos, hogy mit sugall a márka. A döntés ettől kezdve pedig az, hogy hová akarunk tartozni.
Minden egyes márka más üzenettel fogja meg a vásárlókat és itt természetesen nem egy egyszerű marketing üzenetről van szó, hanem sok-sok év alatt kialakult hozzáállás, kommunikáció és tett eredménye, amelyből szépen lassan kialakult egy adott vélemény. Ha kimondjuk, hogy Volvo, akkor első körben a biztonság szó jut a legtöbb ember eszébe. Nem véletlenül, hiszen a vállalat szinte megalakulása óta azt tűzte ki zászlójára, hogy a lehető legnagyobb eséllyel megérkezzen minden utas a céljához.
Nagy valószínűséggel egy szögletes kombi lesz a második gondolatunk a Volvoról, hiszen a család, a kutya és a rengeteg csomag elszállítására készült számos modell az évek folyamán.
Annak ellenére, hogy sokat megtett a vállalat, hogy a fiatalok körében is népszerűsítse a márkát, gondoljunk csak a Vámpíros filmekre, Avicii-re vagy éppen Zlatan Ibrahimovic-ra, amiken, illetve akiken a révén láthattunk számos Volvot, a márka vevőkörének gerince a mai napig is a konzervatív értelmiség, a családok, az üzletemberek. Azok az emberek, akik nem szeretnék az ablakba kitenni, hogy milyük van, de státuszuk, tudásuk alapján elvárják a magas színvonalat, hiszen kellően sokat tettek érte.
A Volvo szeretetét akkor lehet a leginkább megérteni, ha megéljük, ha a skandináv kultúrát akarjuk és képesek vagyunk befogadni. A Magyarországgal közel azonos lélekszámú ország a világ egyik legfejlettebb, leggazdagabb országa, százával tudunk felsorolni multinacionális vállalatokat vagy akár termékeket, amelyeket a Svéd ipar állít elő. De a svédek mégsem úgy élnek, mint ahogy ezt az óriási bevételekből megtehetnék. A természettel a lehető legnagyobb harmóniában és visszafogottságban, de igényesen élnek. Mert ők így látják az életet, ilyen termékeket gyártanak, terveznek.
Bár a Volvo már nincsen svéd tulajdonban, de a kínai tulajdonos nagyon jól megérezte, hogy a gazdasági tevékenység fejlesztéséhez a tőke szükséges és a felfogás eszenciáját nem szabad kiszívni a cégből. Megtartotta a tervezést a svéd kezekben. Optimalizálta, talán néhány helyen túlracionalizálta a termelést – mert azért nekem hiányoznak a négyhengeresnél nagyobb motorok – de a lényeg megmaradt.
Az S60-as Volvo szedán változata nem a családoknak szól, nem is feltétlenül a húszéves fiataloknak és még csak nem is a divatot követő háziasszonyoknak, hiszen azok biztos SUV-ot követelnek. Hanem elsősorban a cégvezetőknek, üzletembereknek. Ideális céges autó lehet mindazok számára, akiknél az autópolitika megengedi, hogy szabadon döntsenek. Azok számára, akik nem akarják a céges, vezetői parkolóban a következő Audi A4-est, Mercedes C osztályt, vagy éppen BMW 3-ast látni. Egyrészt azért nem, mert sok van belőlük, másrészt azért, mert nem akarnak hivalkodni. Mi az első gondolat, ha látunk egy csilli-villi BMW-t? Elkezdünk azon gondolkodni, hogy mennyibe került, milyen értéket képvisel. Valami különös módon egy Volvo esetében ez senkinek nem jut az eszébe. Pedig el kell, hogy áruljam, hogy alig lesz kisebb a kiadás a végén (vagy nagyon kevéssel lesz kisebb az árcédula). A jelenlegi motorválaszték belépő B3 – azaz 163 lóerős mild-hybrid benzines erőforrással rendelkező darabjának induló ára a legalacsonyabb felszereltség esetén 12,6 millió forint, de a tesztelt modell R-Design volt, amely 14 milliónál rajtol, az extrákkal együtt pedig 17 millió forint fölött kell a pénztárnál hagyni. A másik nálunk lévő T5-ös pedig már egy nem elérhető széria, előző modellévből származik, de a mostani paletta B5-ös immáron lágy hibridével összevethető 250 lóerős változat. Utóbbi 4 hengeres motorjában, 8 fokozatú sebességváltójában azonos a kisebb testvérrel, csupán a vezérlés különböző. Az árkülönbség pedig egyetlen millió forint.
A modellévek között minimális különbség fellelhető, elsősorban az autó belterében, ahol egy kicsit színesebb/szebb szoftvert láthatunk működni a szokatlan álló formátumú nagy kijelzőn, továbbá a fokozatváltó is megváltozott. Kisebb lett és kapcsolásában is eltér. A korábbi modellben az egyes fokozatokba bekattant a kar, most egy mikrokapcsoló érzékeli a fokozatot. Előbbi nekem jobban tetszett, egyértelműbben érezni, hogy melyik fokozatban van az autó.
A legnagyobb különbség a teljesítményben volt tapasztalható. Míg a gyengébb motor 9 másodperces gyorsulásra képes, addig az erősebb változat 6,7 másodperc alatt képes teljesíteni a 100-as sprintet. Azt kell, hogy mondjam, hogy a papíron 2,3 mp különbség abszolút megéri az árát, durván jobban megy az S60 az erősebb motorral. Fogyasztásban pedig nem tapasztaltunk érdemi különbséget, annak ellenére, hogy a lágy hibridnek is jótékony hatást kellene gyakorolni a fogyasztásra. Átlagban 9 liter körül fogyasztott mind a kettő. Városban 9,8-10,2 között, autópályán 8,1- 8,5 között, országúton pedig 7,8 liter körüli fogyasztásra számíthatunk.
Az új kor jelei az előbbi formai különbségeken, a 48V-os akkumulátorral támogatott hybrid hajtáson kívül abban is megmutatkozik, hogy az új szériás Volvók egységesen 180km/h -s végsebességre vannak limitálva.
A tesztelt Volvo a színén és a B3 19” -os kerekein kívül teljesen konzervatív, szedán formatervvel rendelkezik. Ez a mai világban, amikor az autók többsége, ha kell, ha nem, fel van emelve, fel van puffasztva, szívet gyönyörködtető látvány, annak ellenére, hogy a szedánok a formájuknál fogva kényelmetlenséget okoznak csomagok szállításakor. A 436 liter pedig a versenytársakhoz képest is kevesebb.
Másfelől viszont roppant elegáns és kifinomult a teljes vonala az autónak. Természetesen a fényszórók a Volvo védjegyévé vált Thor kalapácsát formázó motívumot mintázzák. A meglehetősen nagy hűtőrács közepén pedig a Volvo logót találjuk. Az autó sportos, visszafogottan tartalmaz króm elemeket és nagyon jól áll neki a fekete betétekkel kiegészített vörös színű fényezés.
A belső térben a funkcionalitás dominál. Nagyon kevés a funkció nélküli díszítésre szolgáló kiegészítő, de azért természetesen ilyet is találunk. A jobb első ülés előtti dekorbetét és az alatta a műszerfal szinte egészén szép ívben végigfutó fém csík teszi különlegessé a hangulatot. Egyedi az indító gomb, az üzemmódválasztó tekergető is. Másrészről viszont egy szinte szakasztott azonos berendezésről beszélünk, mint más Volvók esetében is. Kicsit több egyediség talán jól jött volna, amely a költséghatékony gyártás oltárán fel lett áldozva. Egyáltalán nem kritizálom a végeredményt, sőt! Funkcionalista, visszafogott és elegáns. Kiváló minőségű az összes anyagválasztás egytől egyig. Végül, de messze nem utolsó sorban az S60 esetében is ki kell emeljem az üléseket. Talán a kategória legkomfortosabb üléseit találjuk a Volvóban. Jól tart és kényelmes, ráadásul ott lobog a kicsike svéd zászló a vezető oldalán az anyósülésen, amit egy kifejezetten aranyos dolognak találok.
Kiváló vezetési élményt nyújtott az S60 a nálunk töltött idő alatt. Amit és ahogyan képvisel azzal jó érzés azonosulni, jó érzés kicsit másképpen látni a világot, úgy, ahogyan a skandinávok teszik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
