Amikor először járt nálunk a Ford Mustang Dark Horse, azt hittük, egy búcsúkeringőt játszunk végig a kéziváltós szívó V8-as érával. Ám a sors (és a Ford magyarországi sajtóflottája) úgy hozta, hogy ismét a kezünk közé kaparinthattak a hetedik generációs vadló legvadabb, utcai kiadását. Vajon a második találkozáskor is ugyanolyan lúdbőröztető az élmény, vagy az első szerelem varázsa elmúlt? Rövid válasz: az adrenalin nemhogy nem csökkent, de feljebb tekerte a hangerőt – és az élmény már az autó átvételekor elkezdődött.

Márka

Ford

Típus

Mustan Dark Horse

Hengerűrtartalom

5038cm³

Teljesítmény

454 LE / 334 Kw

0 - 100 km/h

4.4 másodperc

Teljesítmény / súlyarány

0.253 LE/kg - 253 LE/1t

Üzemanyag

benzin

Saját tömeg

1795 kg

Szállítható személyek száma

4

Így kell átadni egy legendát: Köszönet a háttérben dolgozóknak!

Mielőtt még tövig nyomnánk a gázpedált és megszólalna a szívó V8-as gurgulázása, álljunk meg egy pillanatra. Autós újságíróként sokféle tesztautót vesz át az ember, de az a profizmus és odafigyelés, amivel a Ford sajtóflottáját kezelik, egészen egyedülálló.

Ezúton is szeretném kifejezni a legmélyebb köszönetemet két kiváló fordos kollégának, Gábornak és Marikának, akik minden egyes alkalommal megadják a tökéletes alaphangulatot a tesztekhez.

Amíg Marika kedvesen és gördülékenyen segít a papírok kitöltésében, addig Gábor már kint áll a szalon előtt a csodálatosan lemosott, patyolattiszta, előre beklímázott Dark Horse-szal. Szó szerint úrnak érezheti magát az ember! Bár minden tesztautót különleges odafigyeléssel kapunk meg tőlük, egy Mustang esetében mégis van a levegőben egy kis plusz varázs. Gábor és Marika munkája nemcsak professzionális, de csodálatosan keretbe foglalja ezt az egész élményt. Innen is nagyon köszönöm nekik!

Balatoni túra a V8-assal: Amikor a sötét ló meglepően spórolósra veszi a figurát

Egy ilyen autóval az ember nemcsak a környéken kocsikázik, hanem keresi a kifogást a hosszabb utakhoz. Így hát vettünk egy mély levegőt, és célba vettük a kedvenc balatoni strandunkat Balatonudvarin.

Aki autózott már a szezonban a magyar tenger felé, az pontosan tudja, mit jelent az M7-es autópálya. Szerencsére komolyabb balesetbe, torlódásba nem futottunk bele, de a szokásos nyári tutymorgás most sem maradt el: a sebességünk ritkán kúszott 90 km/h fölé. Elsőre azt gondolná az ember, hogy egy 5,0 literes, 454 lóerős V8-as szörnyeteg ilyen araszolgatás mellett leenged a tankból néhány tíz litert, de a Dark Horse tartogatott egy óriási meglepetést.

Az odafele vezető úton a műszerfalat figyelve alig hittünk a szemünknek: a fogyasztás 8 liter környékén alakult! Egy ekkora hengerűrtartalmú, szívómotoros vadállattól ez nem egyszerűen jó érték, hanem egyenesen bámulatos. A hatfokozatú manuális váltó hosszú áttételezése és a motor kis fordulaton is meglévő nyomatéka lehetővé teszi, hogy ha a forgalom úgy kívánja, meglepően kulturált és takarékos utazóautóvá szelídüljön a ménes.

Balatonudvarira megérkezve persze a parkolóban azonnal megfordult néhány fej – a mély tónusú mormogás és a fenyegető kiállás a vízparti napsütésben is elvitte a show-t.

Az első benyomás másodszorra is üt

Vannak autók, amiknek a formáját idővel megszokja a szem, és a kezdeti ámulat átadja a helyét a szürke hétköznapoknak. A Dark Horse nem ilyen. Ahogy ott áll a parkolóban, sötétített hűtőmaszkjával, a géptető szellőzőnyílásaival és a jellegzetes, sárvédőn feszítő agresszívlófejes logójával, egyértelmű üzenetet küld: itt nincs helye az elektromos sterilezésnek vagy a szintetikus élményeknek.

A 19 colos felnik továbbra is telitalálatnak bizonyulnak. Míg sok konkurens gyártó 20-21 colos malomkerekekkel próbálja eladni a dizájnt – a hazai utak legnagyobb bánatára –, a Mustang megőrzi a ballonosabb, optimális gumifal-magasságot. Ennek köszönhetően a feszes futómű ellenére sem kell rettegve megközelíteni a kisebb úthibákat. A frontrész szigorú, éles vonalai és a hátsó, nyilakat formázó LED-lámpák a hatalmas, öblös kipufogóvégekkel kiegészülve álló helyzetben is fenyegető jelenlétet biztosítanak.

Belül: A mechanikus fémgömb és a digitális kor találkozása

Beülve a hűvösre klímázott RECARO sportülésekbe rögtön egyértelművé válik az ergonómia: az üléshelyzet mély, a tartás határozott, a látómezőt pedig a brutális hosszúságú géptető dominálja.

Ahogy a korábbi tesztünkben is megjegyeztük, a műszerfal digitális kijelzői modernek, és a grafikák kimondottan élvezetesek (különösen a klasszikus Fox Body műszeregységet idéző retro kijelzőmód!). Indításkor a rendszer még mindig szán néhány másodpercet a gondolkodásra, mire teljesen feláll az infotainment, de a tolatókamera és a lényegi funkciók azonnal elérhetők.

Ami pedig a vezetői kényeztetést illeti: a manuális váltó hideg, tömör fém váltógombja továbbra is a belső tér sztárja. Nincs az a finom tapintású műanyag vagy bőr, ami visszaadná azt a közvetlen, gépies érzetet, amikor az ember bepattintja az egyes fokozatot. És ne feledkezzünk meg a különleges, elektromos driftfékről sem: az átlagos elektronikus rögzítőfékekkel ellentétben itt egy karos megoldást kapunk, ami nemcsak a parkolást szolgálja, hanem a hátsó kerekek menet közbeni megfogásával a benzinvérűek szívét is azonnal elrabolja. A szentháromság harmadik tagja pedig az igazán férfias mozdulatokat és erőt követelő kupplung pedál.

Vezetési élmény: Hengerűrtartalom és nyers erő

A startgomb megnyomása a Dark Horse-ban nem egy egyszerű indítási folyamat, hanem egy szertartás. A 8 henger hidegindításkor olyan hangorkánnal kelti életre a környezetet, ami még a legálmosabb reggeleken is azonnali pulzusemelkedést garantál, hatásosabb mint egy erős kávé.

Vezetés közben gyorsan nyilvánvalóvá válik, miért örülünk annyira, hogy másodszor is velünk lehet ez az autó. A 454 lóerős Coyote V8 nem turbós hirtelenséggel, hanem lineárisan, gyönyörűen felépítve adja le az erejét, miközben 7000-es fordulatszám közelébe forgatva egészen vadállati hangszínre vált.

• A mechanikai kapcsolat: A kuplungpedál hatásfoka és a váltási érzet olyan fizikai jelenlétet követel a vezetőtől, amit a mai, fülemüle-finomságú automata váltós sportautók teljesen kiöltek a vezetésből.
• Kanyarstabilitás: A Torsen sperrdifferenciálművel és a feszes Dark Horse hangolással az autó hihetetlenül stabilan fekszik a kanyarokban. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: ez a vadló igényli a tiszteletet. Ha gázadáskor kikapcsolt elektronika vagy nem megfelelő útviszonyok mellett túlzottan magabiztosak vagyunk, a hátsó tengely azonnal jelzi, ki az úr a háznál.
• A hangélmény: A variálható kipufogórendszer 'Track' vagy 'Sport' módban olyan mély tónusú gurgulázást és durrogást produkál, amit semmilyen szintetikus hanggenerátor nem tud leutánozni.

Összegzés: Miért nem lehet ezt megunni?

Másodszor is a Ford Mustang Dark Horse-ban ülni nemhogy nem volt unalmas, hanem megerősítette bennünk a korábbi konklúziót: ez az autó egy guruló műalkotás a kihalófélben lévő V8-as korszak végén.

A figyelmes, prémium átadástól kezdve az M7-es araszolgatásán és a balatonudvari strandoláson át az utolsó megtett kilométerig minden pillanat azt bizonyítja, hogy a Fordnál még tudják, mi kell a benzinvérűeknek. Lehet, hogy vannak a piacon papíron gyorsabb, több elektronikus segédlettel felvértezett sportautók, de azt a tiszta, mechanikus és hormonrobbantó vezetési élményt – ami mellesleg még normális fogyasztásra is képes –, amit a Dark Horse nyújt, ma már szinte senki sem tudja utánuk csinálni.

Ha megteheted, hogy garázsodba állíts egyet, ne habozz – mert az ehhez hasonló pillanatokból már nagyon kevés maradt az autózás történetében.

• Ford Mustang Dark Horse

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!