Suzuki Intruder M1800R – Japán bikája

Egy fehér hajót láttam elsuhanni magam mellett, szépséges, furcsa formája megihletett és elgondolkodtatott. Ezen a gyönyörű 350 kilós vason nem kell Adonisz-nak lenned, ha nyeszlett kis “pszichológus” fejed van, akkor is császárnak hisznek. Tényleg szépen összerakták a rizskályhát, ránézésre, magamat is a nyeregbe képzelve, akár címlapfotó is lehetne a kompozíció. 2006-os modell volt, ami lenyűgözött és nem restelltem utána eredni a csókának, aki hajtotta a gépet. Készségesen mesélt a Suzuki-ról, hadd osszam meg ismereteit és élményeit. Megfogja és rabul ejti az ember fiát a látvány, ránézel és a gigantikus hengerek lenyűgöznek. A vaskos kipufogócsövek szépségesen kanyarognak a motor oldalán és az összképet teljessé teszi a sok króm és a rafkós burkolat sokasága. Gyertyapipa és kábelköteg még véletlenül sem rontja az összhatást, a kicsi japán mérnökök és designerek erre is nagyon ügyeltek. Azt hinné az ember, hogy csak egy böszme V-kettes van odadobva a mocira, ami kizárólag hengerekből áll.  No, azért nem ilyen egyszerű a képlet…

A dupla vezérműtengelyes, négyszelepes hengerfej, nagyon komoly pillangószeleppel ellátott befecskendező rendszertől kapja a naftát, amely megoldás eddig nem volt jellemző holmi chopper-szerű képződményre, eleddig sportmotorokba szerelték ezt a fajta motort. Beröffentés után csodás a hangja, egyenletesen, “Suzukisan” hangos. Szolid gázra is ágaskodik a 125 ló és igencsak kapaszkodni kell egy laza elindulásnál, ha épp villantani akarunk a piros lámpánál. Jól kreált futóművet rittyentettek az Intruder alá, a fordított első teleszkóp szintén versenysportból importált dolog, ami látványelemnek sem utolsó. Hátul központi rugós tag csillapítja a buckák okozta rázást, érdekes megoldás, hogy a kardán-hajtás háza egyben a villaszár is. Hátsó traktusát tekintve a gigantikus 240-es pacsker tűnik fel elsőként, ami totál amcsi külsőt sugall. A rugós tagok kellemesen elnyelik az út egyenetlenségeiből adódó hibákat, ám a gyönyörűség mégis jobban kultiválja a sima aszfaltot. A hatalmas nyomatékkal bíró chopper átlagfogyasztása hét és fél liter, ami a nagy súlyhoz és a böhöm erőmű-höz képest elfogadható.

 Az M1800 is “egyszemélyes” járgány, utast cipelni nem ajánlatos, már csak a kellemetlen “fejőszék” méretű hátsó kiképzés miatt sem. Viszont vezetni a súlyos paripát fenomenális érzés, az üléspozíciót is eltalálták a mérnökök. Egyébként egy egyszerű mozdulattal megszüntethető a hátsó “ülés”, egy fényezett takaró elemmel, ami tartozéka a motornak. Csomagteret nem igazán alakítottak ki a tervezők, viszont odafigyeltek a szélvédelemre, ami első osztályú, így a paróka is fent marad egy kövér gáz után. Meg kell hagyni, a sziget-ország motor-kreátorai ismét elkápráztattak minket, amikor megalkották az Intruder-t. Összességében elmondható hogy  a Suzuki egy igazi szabadidő moci, amivel ha megjelenünk az esti vízparton, tutti nyerők vagyunk.